Tanácsadás Tudástár/Blog Képzéseink Kapcsolat Hírlevél

Greenpact blog

A fenntartható fejlődés az a fejlődés, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy közben nem veszélyezteti a jövő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére.

Vízháztartás a kritikus határon – Vajon időben vagyunk még?

csapadék homokhátság kárpát-medence talajvíz víz-deficit vízhelyzet vízháztartás vízvédelem éghajlat May 22, 2025

Ez a cikk eredetileg a Lépések Hírlevél 2025. májusi számában jelent meg.
Eredeti megjelenés: Lépések – online verzió

A Kárpát-medence éghajlata a történelmi idők során viszonylag stabil volt, azonban a 20. század második felétől kezdődően jelentős változások figyelhetők meg. A globális felmelegedés hatására nőtt az éves középhőmérséklet, csökkent a csapadék mennyisége, különösen a vegetációs időszakban, ami közvetlen hatással van a mezőgazdasági termelésre és a vízkészletekre (Rakonczai, 2013).

Magyarország vízháztartása különösen érzékenyen reagál a klímaváltozás hatásaira és az emberi beavatkozásokra. A síkvidéki tájak uralta országban a víz megtartása alapvető fontosságú, hiszen ez biztosítja a mezőgazdaság működőképességét, a természeti élőhelyek fennmaradását és részben a lakosság vízellátását.

Az időjárási mintázatok az utóbbi években egyre kiszámíthatatlanabbá váltak: a nyári hónapokban gyakoribbá váltak a tartósan száraz időszakok, míg a téli időszakban a korábban jellemző havazást gyakran eső váltja fel. Ez utóbbi jelenség felgyorsítja a felszíni vízfolyást, így kevesebb víz jut és marad a talajban, ami hosszú távon csökkenti a talajvíz-készleteket.

A klímaváltozás és az időjárási szélsőségek hatásai csak részben magyarázzák a vízhiányos állapotokat. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, elengedhetetlen megérteni Magyarország földrajzi adottságainak szerepét a vízháztartás alakulásában.

Magyarország vízföldrajzi helyzete sajátos és egyben sérülékeny: a hazánkban rendelkezésre álló felszíni vízkészletek túlnyomó többsége – mintegy 95%-a – határainkon túlról érkezik. Ez a földrajzi adottság azt eredményezi, hogy vízellátásunk nagymértékben függ a szomszédos országok vízgazdálkodási gyakorlatától, a csapadékmennyiségtől és a vízhasználatától is.

A Kárpát-medence vízháztartásának egyedi jellemzői

A Kárpát-medence zárt elhelyezkedése miatt a vízháztartása különösen érzékeny. A legtöbb folyó áthalad az ország területén, nem pedig itt ered, ami aszimmetrikus vízháztartást és jelentős területi-időbeli vízhozam-ingadozást okoz. A klímaváltozás hatására mindez tovább súlyosbodik: nő az aszályos időszakok gyakorisága és intenzitása, miközben extrém árhullámokkal is számolni kell. A hazai vízbiztonság szempontjából ezért kiemelt jelentőségűvé válik a határokon átnyúló vízforrásokkal való felelős gazdálkodás, valamint a belső vízkészletek fenntartható és rugalmas kezelése.

A terület vízellátottsága nagymértékben függ a környező hegyvidékek csapadékától és a beérkező folyóvizektől. Az utóbbi évtizedekben a beérkező vizek mennyisége csökkent, miközben a belső vízforrások, mint a talajvíz, szintén apadnak. Ez a tendencia különösen az Alföldön, azon belül is a Duna–Tisza közén figyelhető meg, ahol a talajvízszint jelentős mértékben csökkent (Szalai és mtsai., 2011).

Magyarország területeinek vízhelyzet szerinti értékelése

A kedvezőtlen vízhozam-eloszlás és a csökkenő utánpótlás következményei az ország különböző területein eltérő mértékben jelentkeznek. Különösen figyelemre méltóak azok a térségek, ahol a vízhiány már most is érzékelhető társadalmi és gazdasági problémákat okoz.

Magyarország felszíni és felszín alatti vizekben egyaránt bővelkedik, azonban vízmérlegünk hosszú ideje negatív. Az ország vízellátottsága területi szempontból pedig egyenlőtlen. A Nyugat-Dunántúl viszonylag kedvező helyzetben van, míg az Alföld, különösen a Duna–Tisza köze jelentős vízhiánnyal küzd. A talajvízszint csökkenése ezen a területen az 1980-as évek óta folyamatos, ami súlyos következményekkel jár a mezőgazdaságra és a természetes élőhelyekre nézve (Szalai és mtsai., 2011).

 

Az éves és évszakos csapadékösszeg relatív változása a két alkalmazott regionális klímamodell eredményei alapján a 2021–2050 és 2071–2100 időszakban az 1961–1990 időszak modellátlagaihoz képest (%) (Forrás: Rakonczai, 2013).
 

Miért van víz-deficit Magyarországon?

A vízhiány hátterében nemcsak a térbeli eltérések, hanem a vízháztartási mérleg szerkezeti sajátosságai is állnak.

És hogy miért is válik egyre fenyegetőbbé hazánk vízmérlege? Nézzük a számokat!

Az országba beérkező vízmennyiség évente körülbelül 114 km³, míg a belső csapadékból származó vízmennyiség mintegy 56 km³. Az ország területén belül a vízmegtartás lehetősége korlátozott, mivel a víz gyorsan továbbhalad a medencén keresztül és csak kis része hasznosul helyben (Mezősi, 2011). Az ország teljes területére évente átlagosan hulló 620 mm csapadékból 550 mm elpárolog, 70 mm pedig lefolyik és nagy folyóink vizével együtt távozik az országból.

Az éves és évszakos csapadékösszeg relatív változása a két alkalmazott regionális klímamodell eredményei alapján a 2021–2050 és 2071–2100 időszakban az 1961–1990 időszak modellátlagaihoz képest (%) (Forrás: Rakonczai, 2013).Magyarország vízügyi helyzete

A számok önmagukban is figyelmeztetők, ám a vízgazdálkodás valóságos kihívásait csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk a készletek összetételét, hozzáférhetőségét és a fenntartható használat lehetőségeit is.

Magyarország vízgazdálkodása az utóbbi időben egyre inkább a viták középpontjába került. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az ország földrajzi elhelyezkedése kedvező a vízkészletek szempontjából, azonban a helyzet ennél összetettebb. A Kárpát-medencében nagy mennyiségű, mintegy 5000 km³ statikus vízkészlet található. Ezzel szemben a dinamikus vízkészletek – amelyek fenntartható módon kitermelhetők – éves szinten mindössze 1,5-3 km³ között mozognak. Ezért kiemelten fontos az észszerű és fenntartható vízgazdálkodás.

Felszín alatti vízkészleteink egy része a határokon átnyúlik, így e téren a szomszédos országokkal kell együttműködnünk megóvásukért.

Magyarországon az ivóvízellátás jelentős része, mintegy 94%-a, felszín alatti vizekből származik, míg az európai átlag körülbelül 75%-ra tehető. Ez is jól mutatja, hogy mennyire lényeges a felszín alatti vízkészletek megőrzése és védelme hazánkban.

Vízgazdálkodási válság a Homokhátságon

Az ország vízügyi kihívásai közül kiemelkedik a Duna–Tisza közi Homokhátság súlyosbodó helyzete, amely ma már nem csupán helyi, hanem nemzeti jelentőségű válsággóccá is vált.

A Duna-Tisza közi Homokhátság (DTkH) Magyarország szívében fekszik, egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékekkel bír. Az Ős-Duna által lerakott hordalékkúpon alakult ki, amelyet nagyrészt homok borít. Tájképét a szél formálta homokbucka-vonulatok határozzák meg. Ez a régió kiemelten érzékeny ökológiai szempontból, hiszen itt található a Kiskunsági Nemzeti Park számos védett területe. Gazdasági jelentősége is vitathatatlan, különösen a mezőgazdaság és a vidéki lakosság megélhetése révén.

A Homokhátság régóta kiemelt figyelmet élvez vízgazdálkodási problémái miatt. Napjainkra azonban az ország egyik legsúlyosabb és legösszetettebb vízgazdálkodási válsággal küzdő térségévé vált. A helyzet súlyosságát jól tükrözi, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) már 2004-ben félsivatagos övezetként tartotta számon, 2020-ban pedig hivatalosan is félsivatagi területnek nyilvánította. Ennek a kritikus állapotnak a kezelése nem halogatható tovább, ugyanis a területet kiemelten fenyegeti az elsivatagosodás. A romló környezeti állapot közvetlenül mintegy 800 000 embert érint.

 
Fotó: MTI/H. Szabó Sándor
 

A válság összetett okai és tünetei

A Homokhátság példája világosan mutatja, hogy a vízhiány hátterében mindig összetett, egymást erősítő tényezők állnak. Ezek feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony, hosszú távú megoldásokat dolgozzanak ki a szakemberek.

A Homokhátság drámai vízgazdálkodási helyzetének kialakulása több, egymással összefüggő tényező komplex kölcsönhatásának eredménye. Az okok között egyaránt szerepelnek természetes folyamatok és emberi tevékenységek.

A természetes adottságok és az éghajlatváltozás jelentősen hozzájárulnak a problémához. A térségre a kontinentális éghajlat jellemző. Kevés, szeszélyes eloszlású csapadék, melynek éves átlaga mindössze 500-550 mm körül alakul. A nyári félévben a párolgás (evapotranszspiráció) jelentősen meghaladja a lehulló csapadékot. A klímaváltozás hatásai itt erőteljesen jelentkeznek: nő az éves középhőmérséklet, ami fokozza a párolgási veszteséget.

A csapadékeloszlás szélsőségesebbé válik, gyakoribbak a hosszú száraz időszakok, melyeket intenzív esőzések követnek. A téli csapadék csökkenése kritikus, ami létfontosságú lenne a talajvízkészletek utánpótlásához. Mindezek miatt a térség klimatikus vízmérlege egyre inkább negatív. A klímamodellek további melegedést és a vízhiány romlását prognosztizálják.

Az emberi tevékenységek hosszú távú következményei szintén alapvető okai a jelenlegi helyzetnek. A 19. században a víz elvezetésére fókuszáló szemléletmód jegyében nagyszabású vízrendezési munkálatok indultak. Így például a Duna és a Tisza szabályozása, melyek célja az árvízvédelem, a hajózás és új földek nyerése volt. Az árvízvédelmi töltések megépítése elvágta a Homokhátságot a folyók felőli természetes vízutánpótlástól. A töltések mögött rekedt vizek (belvizek) levezetésére kiterjedt csatornahálózatot építettek (több ezer kilométer), melyek folyamatosan elvezetik a vizet a tájból, még aszályban is. Ezen rendszerek a víz eltávolítására voltak tervezve. A lecsapolás évtizedek óta tartó, máig ható talajvízszint-süllyedést indított el.

A tájhasználat változása is hozzájárult a problémához. A korábbi erdőirtások és legeltetés mellett a 19. századtól terjedő tanyasi gazdálkodás, szántóföldi művelés és ültetvények módosították a vízforgalmat. A 20. század második felében a nagyméretű erdősítések (főként akác, fenyő) a futóhomok megkötését szolgálták. Az intenzív mezőgazdasági technológiák és az erdők megnövekedett evapotranszspirációja (párologtatása), valószínűleg tovább növelte a táj vízigényét és hozzájárult a talajvízszint csökkenéséhez.

Az intenzív szántóföldi művelés, különösen a nagy vízigényű kultúrák (kukorica, napraforgó) elterjedése növelte a terület vízigényét, az öntözés további terhelést jelent, különösen, ha kevéssé hatékonyan és a felszín alatti vizekből történik. Az intenzív művelés rontja a talaj szerkezetét, csökkenti a vízbefogadó és víztartó képességet.

Fotó: Daróczi Csaba


A vízkivételek is kiemelt tényezők. Jelentős mennyiséget termelnek ki a felszín alatti rétegekből ivóvíznek, ipari (pl. Kecskemét) és mezőgazdasági célokra. A mélyebb rétegvizek kitermelése a sekélyebb talajvíz lefelé szivárgását okozhatja. A helyzetet tovább súlyosbítja az ismeretlen, de vélhetően jelentős mennyiségű vizet kitermelő, hatalmas számú illegális kút, ami ellehetetleníti a pontos vízmérleg készítését.

A Homokhátság kiszáradása tehát nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem a fenti tényezők komplex kölcsönhatásának eredménye.

A válság legfőbb tünetei a krónikus vízhiány, a talajvízszint drámai süllyedése, valamint az ezek következtében előrehaladó elsivatagosodás. A talajvízszint csökkenése az 1970-es évek elején kezdődött és azóta is tart. A süllyedés mértéke jelentős, a központi részeken elérheti, sőt meghaladhatja a 3-4 métert az 1970-es évek előtti állapothoz képest. Ez azt jelenti, hogy  vannak olyan területek, ahol 30 méter mélyen van a talajvíz szintje. (Rakonczai, 2010)

De mi lehet a megoldás?

A jelenlegi válság nem maradhat válasz nélkül és a súlyosbodó probléma megoldására eddig is számos javaslat és stratégia született. Ezek négy fő csoportba sorolhatók:

  1. vízvisszatartás,
  2. vízpótlás,
  3. fenntartható mezőgazdaság/tájhasználatváltás, valamint
  4. innovatív technológiák.

A vízvisszatartás lényege, hogy a vizet a lehető legnagyobb mértékben helyben kell tartani, lassítani a lefolyását, segíteni a beszivárgást. Ez a korábbi, lecsapoló szemlélettel teljesen ellentétes. A 2025-ben kezdődő, tájban történő vízmegtartási programok nagyon hatékony kezdeményezések lehetnek a talajvízszint emeléséhez.

Mivel a helyben keletkező víz visszatartása valószínűleg nem elég, felmerült a víz pótlása külső forrásokból is (például Duna, Tisza). Cél a folyók vízének bejuttatása a Homokhátságra a talajvízszint emelése, élőhely-rehabilitáció és öntözés céljából.

A fenntartható mezőgazdaság és tájhasználat váltás nélkülözhetetlen – a nagyalföldi területeken mindenhol. A cél a táji adottságokhoz alkalmazkodó, vizet hatékonyan használó gazdálkodás. Fontos a tájhoz és talajhoz illeszkedő növények választása, hiszen a növényeknek jó szárazságtűréssel kell rendelkezniük, emellett fontos a talajmegkötő képességük is. Kiemelt szempont továbbá az öntözés hatékonyságának növelése más technológiák bevezetésével. További jógyakorlat lehet a mozaikos tájszerkezet kialakítása, ahol a füves, cserjés és fás területek váltják egymást, így a talajmegtartás hatékonyságát lehetne javítani, a biodiverzitás gazdagítása mellett. A mezőgazdasági termelésben pedig a kisebb parcellákat kellene előnyben részesíteni, hogy a talajdegradáció mértékét csökkenteni lehessen.

Mi lehetne a valódi megoldás?

A vízhelyzet tehát nem pusztán természeti adottság vagy klímaváltozási következmény – társadalmi, gazdasági és szemléleti kérdés is egyben. A valódi megoldás mindenképp rendszerszintű változtatásokat igényel. Gondoljunk például  a vízvisszatartó infrastruktúra fejlesztésére, a tájhasználat átalakítására és a vízgazdálkodási stratégiák újragondolására. Mindezek sürgős beavatkozást igényelnek, mivel a vízhiányos területek kiterjedése és a problémák súlyossága folyamatosan csak növekszik.

Az idő fogy, de a döntés még a miénk: elvezetjük a vizet vagy megtartjuk a jövőt?

Balogh Krisztián, Csabai Hajnalka

 

Források:

Categories

All Categories 2024 akkreditált esg tanácsadó alföld aszály befektetői döntés beszerzés beszállítói lánc cedukacio co2 csapadék educatio ellátási lánc előadás esg esg beszámoló esg jelentés esg képzés esg kérdés esg kérdéssor esg minősítő esg rendelet esg szakértő esg tanácsadó esg tanúsító esg törvény esrs eu jogszabály felszín alatti vizek magyarországon fenntarthatóság fenntarthatósági jelentés fenntarthatósági jelentéskészítés fenntarthatósági jelentéskészítés workshop fenntarthatósági stratégia fenntarthatósági szakértő fenntarthatósági üzleti modell fogyasztói magatartás földhasználat globális felmelegedés greenpact hatásmérés homokhátság hőhullám hőség igazgatási szolgáltatási díj innováció karbonlábnyom kiberbiztonság kibocsátás kkv klímakockázat klímaváltozás kockázatkezelés kockázatok kárpát-medence környezet és éghajlat környezetbarát környzetvédelem lca lehetőségek megrendelői esg kérdések meteorológia mezőgazdaság módosítás reggeli scope stratégia szabvány szabályozások szemléletformálás sztf sztfh szénlábnyom talajvíz tanácsadás tanácsadó természet törvény hatálya versenyelőny vezetői attitűd vállalati fenntarthatóság vállalati kihívások és megoldások vállalatértékelés víz-deficit vízhelyzet vízháztartás vízigény vízkészlet vízlábnyom vízlábnyom-számítás vízvédelem workshop wwf zöld hitel zöld megállapodás zöld pályázat éghajlat életciklus életciklus elemzés érintettség ühg üzleti előny
Greenpact hírlevél

Értesülj időben. Készülj fel. Tegyél szert versenyelőnyre.

Fenntartható vállalkozássá válni maraton, nem rövidtávfutás. A startvonaltól a célvonalig elkísérünk, időről-időre hasznos tartalmakat, gondolatébresztő történeteket osztunk meg veled.

Biztonságban vagy nálunk. Nem spammelünk, nem adjuk ki az adataidat másnak.